Az alábbiakban rövid beszámolót olvashatnak az összejövetelről, még ha az előadás varázsát átadni nem is tudjuk.

A Budapesti Röplabda Szövetség Játékvezetői Bizottsága és a Magyar Röplabda Szövetség Játékvezetői Testülete közösen egy rendhagyó sorozat szervezésébe kezdett, amivel még inkább lelkesíteni szeretnék a budapesti játékvezetőket, illetve egy kellemes, új hangvételű előadással tovább szeretnék okosítani László Éva tanítványait. Az összehangolt szervezésnek köszönhetően szinte senkit nem kötött a pályához mérkőzés ezen az estén, ami meg is látszott a létszámon: picit kicsi lett az alkalomra kibérelt terem. A BRSz-ben – még – szoktalan arcok között két ismert személy mellett 11, az alapfokú tanfolyamot most kezdő leendő kolléga is feltűnt. Utóbbiakat még ráér bemutatni, de annyi biztos, ha eddig gondolkodtak is azon, miért jelentkeztek játékvezetőnek, a tanfolyam első órája meggyőzte őket. A két ismert vendéget azonban nem csak kötelességből mutatjuk be: egyikük az MRSZ JT alelnöke, aki kinevezése óta visszajáró vendég a BRSz-be, emellett hazánk második számú aktív játékvezetője, a nemzetközi minősítéssel rendelkező Adler László, míg másikuk az – egyelőre – őelőtte járó FIVB minősítésű Hóbor Béla, akinek az említésekor a jelzőket fölöslegesnek érzem. (Na jó: két-két olimpiai és Európa-bajnoki döntőn is fújta a sípot a lassan 2000 levezetett mérkőzése közül.)

A bemutatkozás után egy félórás kisfilmet néztek végig az egybegyűltek, melyen a két vendégen kívül Ujházi Mónika és ifjabb Szabó Péter adott egy kis bátorítást ahhoz, miért legyünk játékvezetők ebben a sportágban. A film után, immár élőben Hóbor Béla beszélt pályájáról több anekdotával tarkítva, és mire minden kérdésre válaszolt, már el is könyvelhettük, hogy biztos ki fogunk csúszni a bérelt teremidőből. De sebaj, ezért fájjon a portás feje... (Fájt is kicsit.) Tudták, hogy összesen 15-16 FIVB játékvezető van a világon, amely minősítést nem tanfolyamon lehet megszerezni, hanem az arra érdemeseknek adományozza a világszervezet? Vagy hogy az FIVB Játékvezetői Bizottságában – szinte – a magyar a világnyelv? De megtudhattuk azt is, hogy pályafutása alatt Hóbor Béla 47 országban vezetett mérkőzéseket, és hogy sárga lapos büntetésnél szigorúbb szankciót még nem kellett alkalmaznia nemzetközi meccsen, azt is kevesebb, mint tízszer.

A rövid szünetben az újoncok átmentek egy másik terembe, ahol Vasák Bertalan, szövetségünk elnöke tartotta meg nekik a tanfolyam első óráját, míg a többiek maradtak a két vendég és vezetőjük társaságában, hogy fejlesszék tudásukat. Ez az első állomása egy szakmai képzésnek nevezett programsorozatnak, a tavasz folyamán még három alkalommal mindig más-más témakört mutat be részleteiben a meghívott neves előadó. Hóbor Béla talán a legkritikusabb szabályokat, a játékos háló közeli ténykedését, valamint a labdakezelés mivoltát – pontosabban milyen voltát – firtató témákat hozta, hogy még világosabbá tegye játékvezetőink számára, milyen helyzetben hogyan, milyen szempontokat vizsgálva döntsenek. A sok hasznos tanács mellett megtudtuk, hogy Lengyelországban ugyan kísérleti fázisban, de létezik a teniszben alkalmazott challenge lehetősége, mivel a jegyzőkönyv felőli oszlopon van egy kamera, ami minden hálóközeli eseményt rögzít, valamint a kint-bent labdák esetében is lehet kérni, mint a már említett teniszben. (Nyilván a lengyeleknél nem egy kamerával közvetítik a meccseket.) Az előadást több videoklip színesítette, így láthattuk, külföldön milyen miliő is veszi körül ezt a sportágat.

A program 9 körül ért véget, az előadók és a szervezők pedig jogosan kaptak nagy tapsot, az esemény színvonalas és érdekes volt! Elmondhatjuk, hogy a játékvezetés művészétől hallottunk a játékvezetés művészetéről, és biztos, hogy ez az előadás újabb inspirációt adott a keret tagjainak a további munkához, pontosabban a játékvezetői hivatás folytatásához.